Bejelentés


versek út keresők


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.














A HÓNAPOK

Vastag dunnát terít széjjel,
Jól kitömi hóval, jéggel,
Fagyos szellőt fújdogál,
Ilyen ez a január

Korábban ébred a hajnal,
Kicsit nyújtózik a nappal,
A fagy új hadat verbuvál,
Hideg még a február

A természet éled lassan,
Millió kis rügy kipattan
Gyűjts egy csokrot! – szedhetsz bárhol
Márciusi ibolyából

Kisüt a Nap, aztán elmegy,
Havat szór egy kósza felleg.
Az ember izzad, s fázik is,
Bolondos az április

Zsong az erdő, szorgos méhek
Gyűjtik már a finom mézet
Májust írunk, gondolj arra,
Ilyenkor van anyák napja!

Júniusban várnak Téged
Lombos erdők, tarka rétek
Vedd kulacsod, hátizsákod!
Menj, kirándulj, hívd barátod!

Júliusi tűző napon
Csónakázni egy kék tavon,
S lubickolni a hűs vízben,
Jobb, üdítőbb semmi sincsen!

Perzsel a Nap, szinte éget,
A barack is mind beérett
Édes dinnye, ízes málna,
Ez augusztus hozománya

A szeptember int a nyárnak,
A gólyák is délre szállnak
Te sem maradhatsz az ágyban!
Csöngetnek az iskolában

A domboldal szőlőt érlel,
Dacol a közelgő téllel
Október a szüret hava,
A finom mustból vigyél haza!

Jeges, hideg szelek fújnak,
A falevelek is lehullnak,
Novemberben - nincs mit tenni,
A kabátot fel kell venni!

A legjobb dolog december havában,
Lustálkodni a meleg szobában.
A közelgő Ünnepeket várni,
S a karácsonyfa alatt játékot találni!





A PÓK

Fenn a plafon jobb sarkában,
Ott gubbaszt ő egymagában.
A hálóját már megszőtte,
Azt bámulja gyönyörködve.

A szemei mindent látnak,
Minden zugát a szobának.
S amint ül ott néma lesben,
Lábaiból egy se rezzen.

Türelmes ő, és kivárja,
Míg felé röpül a zsákmánya.
-Bogár, szúnyog, légy, vagy lepke
Előbb-utóbb jön majd erre!-

Aztán megrezdül a háló,
S fönnakad egy arra szálló
Döngicsélő kis legyecske,
Ki érzi már – itt a veszte.

A pók ezt látva, nyolc gyors lábon,
S egy áttetsző, vékony fonálon
Hálójára ereszkedik,
S a légy fölé helyezkedik.

És mielőtt még felosonna
Leshelyére a plafonra,
Áldozatát körbe fonja,
Gondolva a szűk napokra.




TÉLEN

Éjszaka zúzmara fagyott a fákra,
Reggelre hólepel terült a világra.
Vess egy hasábfát az alvó parázsra!
Hadd adjon meleget, hadd izzon a kályha!

Az ablaküvegre jég festett virágot.
Köss nyakadba sálat, vegyél fel kabátot!
Szaladj ki a hóba, hozd elő a szánkót!
Építsél hóembert, s nyomj fejébe csákót!



A PILLE

Száll a pille, mint az álom.
Meg-megpihen egy-egy ágon.
Ám sokat ő mért is várjon?
Szárnyat bont, hogy újra szálljon.

Röpül, röpül át a tájon,
Nappalokon, éjszakákon.
Pilletesten, pilleszárnyon
Átröpül ő a világon.

Hogy irigylem, s minden álmom,
Pille lenni minden áron.
Hogy átszállhassak e világon,
Pille szárnyaira vágyom!




BREKI

Breki

A tóparti nádas szélén
Ültem épp egy kövön békén,
Mikor hallom – a víz csobban,
S Breki béka elém toppan.
Arra kért Ő, azt brekegte,
Látogassam meg hetente,
S bár csak békanyelven beszél,
Hallgassam meg, amit mesél.
És meglátom - hogy eljön a nap,
És megértem majd e szavakat,
És ámulok majd, mint ki csodát lát,
Ha megismerem a világát.

Igaza lett, és azóta
Gyakran járok le a tóra,
Ha meglát büszkén, brekeg, vartyog,
Kőről kőre ugrik, pattog,
És szétkürtöli a világba,
Eljött hozzá a barátja!


Breki és a Gólya

Hol sekély a víz, és ritkás a nád,
Él arra egy békacsalád.
E család egyik tagja Breki,
A tó népe már jól ismeri
Béka bácsi, béka néni
Adták ezt a nevet néki,
Ha így szólítod őt – megérti,
Hisz mindenki így becézi.
Breki okos, gyorsan tanul
És nem marad sosem alul,
Ha társaival versenyeznek,
Ki ugrik a vízbe messzebb?
S, ha megszólal öblös hangja
Elámul az, aki hallja,
Amit brekeg elhallatszik
Egészen a túlsó partig.
Megtanult ő már vadászni
Türelmesen ülni, várni,
És figyelni rezdületlenül,
Míg zsákmánya fölé repül
Akkor, zsupsz! – egy nagyot ugrik,
Bekapja a szúnyog úrfit,
S eltűnnek a víz alatt,
Hol szétrebbennek a halak.
Ha jóllakott, pihenni tér.
E célra jó egy kő, vagy levél,
Min naphosszat elheverhet,
Élvezve a békés csendet.
De zsongás támad most a nádban,
Egy gólya vadászgat magában.
Hosszú lábán lassan lépdel,
Keres, kutat a csőrével
Széttúrja az iszapot,
S vizsgálgatja, mi van ott?



Sikló, béka, vagy pióca,
Mindegy mi, csak éhét oltsa!
Ekkor megpillantja Brekit,
Ki vidáman sütkérezik.
S bár a napfényt élvezi,
A veszélyt mégis észleli.
Csobban a víz, s hamarjában
Elmerül a békanyálban.
Gólya úr most hoppon marad,
De holnap újra felkel a Nap,
A természet ősi rendje,
Az vész oda, aki gyenge.
Ám, ki eszes, s az, ki ügyes,
Aki éber és szemfüles,
Ki nem adja fel a harcot,
Megélhet még sok kalandot.




Breki karácsonya

Tegnap gondoltam egy nagyot,
De mert hideg volt és fagyott,
Felvettem a nagykabátom,
S mert közeledett a Karácsony
Mentem, hogy köszöntsem barátom.

Még ősszel, mikor nála jártam,
Azt brekegte el a nádban:
- Hideg a víz! Dermedt lábam -
Hogy fázik Ő, én is láttam.
Az elmúlt nyárról beszélgettünk,
Kalandokra emlékeztünk,
A peches gólyán jót nevettünk,
Majd egymástól búcsút vettünk.

A Nap kísért el a Föld egén,
Fénye megtört a tó jegén,
A nádat már mind learatták,
S a parton nagy kévékbe rakták.

Hogy lehettem ilyen balga?!
Hogy is nem gondoltam arra,
Hogy Ő már az iszapágyban
Alszik téli pizsamában?!
S mint jó hüllő - hibernálva
Álmodik a tavaszt várva,
Mikor majd erőre kapva
Találkára hív a hangja.

Aludj hát, Breki barátom!
Neked így szép a Karácsony.
S ha eljön majd az Ünnep napja
Álmod senki ne zavarja!





A BOHÓC

Arca fehér, haja kóc
Fura szerzet a bohóc.
Nagy cipőkben csetlik – botlik,
Amíg eljut a porondig.

Tótágast áll, bukfencet vet,
Hogy messze űzze a rosszkedvet.
S ahogy tréfál, dalol, táncol,
Oly esetlen, olyan jámbor.

Akkor boldog, akkor örül,
Hogyha látja maga körül
A sok mosolygó gyereket,
Ki mind rajta nevetett!

A KÖTÉLTÁNCOS

Pásztázó rivaldafényben,
Fejünk fölött, fönn a légben
Kifeszített kötél végen
Vár a mutatványra készen.

Mintha csak a földön járna,
Sosem inog meg a lába,
S minden egyes szaltójára
Tapsol neki - aki látja.

AZ IDOMÁR

Ma is, mint már annyi este,
Bátran lép be a ketrecbe.
A nézőtér elcsendesül,
A publikum feszülten ül.

Oly különös ez a látvány,
Egy oroszlán – mint kezes bárány
A vállaira teszi mancsát,
S figyeli, lesi parancsát.

És átugrik minden gáton,
Át lángoló karikákon.
S végül az idomár fejét bekapva,
Együtt várnak ők a tapsra.

ARTISTÁK

Ahogy állnak egymás vállán,
Elképesztő az a látvány.
S ahogy lengnek fenn a hintán,
Izgalmasabb annál nincs tán!

A dob pereg – a hinta lendül,
A nézőtéren feszült csend ül.
S ők csak szállnak kézről kézre,
Fittyet hányva a veszélyre.





a Kakas

Illusztráció Király Mandi - festménye

Szól a kakas - kukurikú!
Ébredjen meg már a falu!
Hajnalodik! - üres begyem!
Gazdasszony! - vess magot nekem!

Tyúkocskáim mind kotlanak
Rendezik a tojásokat
Örvend majd a baromfinép,
Ha kikelnek a pihés csibék

Akkor majd vigyázok arra,
Ne juthasson az udvarra
Se héja, se róka koma
Míg itt vagyok - nincs lakoma!

E csatáknak gyakran ára,
Hogy pár színpompás tollam bánja...
De most még vígan kapirgálok
S a dombtetőn büszkén állok!





A gólyapapa és családja

Tavaszt hozó szellő hátán
Siklik felénk, kitárt szárnyán,
Érkezése – mesés látvány!

Rendezgeti régi fészkét,
Így telik el egy, vagy két hét,
S várja párja érkezését.

Meg is jön az nemsokára,
S együtt szállnak ki a nádba
Finom béka lakomára.

Majd a tojó el – elmarad,
A fészekben munka akad.
Tojásőrzés a feladat.

Megy az idő, nap jön napra,
Harminckét éj vált hajnalra,
S megmozdul a fészekalja.

Fehér, pihés kisfiókák
Böködik szüleik tollát,
S azok csak az ételt hordják.

Elhozzák a mezők népét.
Tücskök, szöcskék, s bogárfélék
Oltják a kisgólyák éhét.

Majd, ahogy a kölykök nőnek,
S a világról érdeklődnek,
Repülni tanítják őket.

A nyár végére, már maguktól
Szállnak messze otthonuktól,
És nem félnek már a nagy úttól.

Együtt indul Afrikába,
A gólyapapa és családja,
Csak fészkük lesz télen árva.














Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!